A következő előadásokkal várunk titeket a nyári szünet előtti utolsó meetup-on:
Connectome project: az agy pontos kapcsolási rajza
Héja László - MTA Kémiai Kutatóközpont Molekuláris Neurokémiai Laboratóriumának vezetője
Az agykutatás egyik legdivatosabb területe ma a connectome project, ami nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy pontosan feltárja a teljes agy vagy egyes agyterületek sejtszintű - vagy akár még annál is pontosabb - kapcsolódási térképét. Tekintve, hogy csak az agykéreg mintegy 10 milliárd idegsejtet tartalmaz, amelyek egymással 100 billió kapcsolatot létesítenek, ezek precíz leírása ma még elérhetetlennek látszik. Számos olyan új technika születik azonban, amelyek a siker reményével kecsegtetnek akár szinapszis-precizitású térképék létrehozásában is. Az előadásban ezen technikákat és az általuk elérhető olyan új ismereteket igyekszem bemutatni, melyek révén megérthető, hogyan képeződik le egy egér agyában a labirintusban elrejtett ételhez vezető térkép, de akár az is, van-e az agyunkban Jennifer Aniston- és Halle Berry-neuron (van).
LUCA sajátságai: az RNS-világtól a három domén kialakulásáig
Tóth András - Eötvös Loránd Tudományegyetem
Az elmúlt évek evolúciós genetikai kutatásai megerősítették, hogy a 3 domént (Bacteria, Archaea, Eukarya) alkotó valamennyi ismert organizmus a kb. 3.8 milliárd éve élt utolsó közös ős (LUCA - Last Universal Common Ancestor) leszármazottja. LUCA jellemzőire következtethetünk, ha megvizsgáljuk milyen biokémiai makromolekulák, metabolikus útvonalak és tulajdonságok közösek az élőlényekben. LUCA-ban a genetikai információ kifejeződése már komplex DNS-RNS-fehérje apparatus-on és ezek interakcióin alapszik, mely arra enged következtetni, hogy ezt egyszerűbb genetikai rendszer(ek) előzhette(ék) meg. Az előadásban bemutatom az egyre inkább tudományos konszenzussá váló RNS-világ hipotézis mellett szóló érveket, a modern genetikai szisztéma valószínűsíthető kialakulását és azt, hogy hogyan teszik lehetővé az in vitro evolúciós technikák alternatív genetikai rendszerek és új ön-replikációra képes molekulák létrehozását. Ezek nem csupán a földi élet keletkezésébe és korai evolúciójába nyújthatnak betekintést, hanem a szintetikus biológia fejlődésével gyakorlati alkalmazásuk is lehetségessé válhat.
Az s(n) alapú egyirányú kódolási algoritmus
Köpenczei Gergely - BME Villamosmérnöki és Informatikusi Kar
Az egyirányú kódolási algoritmus lényege, hogy miután a kódolást elvégeztük semmilyen mód nincs az eredeti adat helyre állításra. Akkor mi értelme is van? Nos, a elkészült kódolt adat, lenyomat, az eredeti adat ujjlenyomata ként használható. Tehát segítségével lehet meggyőződni az adatok eredetiségéről. Ilyen kódolást alkalmaznak például jelszavak tárolására, programok eredetiségének ellenőrzésére.
A mi módszerünk a s(n) osztó függvényen alapszik, amely alkalmasnak bizonyult ilyen felhasználásra. Bizonyos támadások esetén a módszerünk nagyobb biztonságot nyújt, mint a ma használatosak. Az s(n) osztó függvény a szám önmagánál kisebb osztóinak összege például 10 esetén s(10) = 1 + 2 + 5 = 8. A s(n) függvény n ismeretében gyorsan kiszámítható azonban vissza felé ez egy nagyon időigényes feladat, ezt a tulajdonságot használja ki a módszerünk.
